Hát igen.. Nem mindenkinek adatik meg az, hogy a barátnője elhívja nyaralni a családjával, méghozzá Montenegroba. De nekem mégis ! ^^ Ezúton is kifejezem hálámat szeretett barátnőmnek, (most röviden) Zsének.♥
Egyszerűen imádtam ott lenni, a táj lenyűgöző, a tenger valami csodaszép. Amikor a parton a szél lágyan fújja a hajad és te a távolba meredsz, amikor a hullám a magasba emel, amikor sétálsz és a boldogabbnál boldogabb embereket figyeled, felejthetetlen élmény. Mondjuk az sem rossz, amikor már a 2. liter sós vizet nyeled, és már marja a szád, vagy hiába próbálnál belemenni a vízbe, nem tudsz, mert a hullám jól seggre ültet, és kimos a partra.. De mindez semmi, amikor meglátod a hatalmas (!) hegyeket, és tátva marad a szád hogy: Úúú, de gyönyörű. Egy alföldinek (mint nekem..) az ilyen ritkaság. Ezért meg kell becsülni mindazt, amit az élet nyújt neked, hiszen ki tudja mi vár holnap ! (lásd: idézet legalul)
Hihetetlen, hogy mennyire kevés magyar van ott.. Alig találkoztunk egy-kettővel. Igaz a szálláson volt két pár, dehát mindegyiük elmúlt már 40 az biztos.. Mi meg nemegészen olyan korosztályt kerestünk ;D Végülis egyik nap este magyarszót hallok az utcafelől. Szólok Zsének , hogy: Hé, azok lehet magyarok ! Erre Zsé kiordít hogy: Sziasztooook! Mire megfordultak, és örömükben majdhogynem táncot jártak, mert mint kiderült, mióta ottvannak egy magyarral sem találkoztak. Úgyhogy másnapra megbeszéltünk egy találkozót, és faszán elszórakoztunk. Így kell ismerkedni lányok, fiúk :DD Akármilyen hülyének is néznek, legalább te megpróbáltad, egyel több faszkalapot (tisztelet a kivételnek) ismertél meg, és ami a legfontosabb: tanultál belőle ;)
