2010. december 22., szerda

a tegnap történelem. a holnap rejtély. a ma ajándék!


Mit tennél, ha a mai este lenne az utolsó? Az utolsó alkalom arra, hogy találkozz, beszélj a szeretteiddel.
Átalakítanád az estéd? Talán fontosabb lenne, hogy olyanokkal legyél, akiket szeretsz?
Talán megbocsátanál a másiknak, vagy bocsánatot kérnél az elkövetett hibákért?
Talán kimutatnád mit érzel valójában?
Talán más lenne a fontos.. amire most nem igazán figyelsz.. Az életben gyakran elfelejtjük azt, ami igazán fontos.. család, barátok, szerelem. Igen, a szeretet a legfontosabb, mely összetartja ezeket.
Az igazi értékekre figyelj, mert csak ezek tehetnek igazán boldoggá !

Na, mit csinálsz ma este?

2010. december 5., vasárnap

life.

Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor okoztam csalódást, és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni. Felhívtam valakit csak azért hogy halljam a hangját, néha elég volt egy mosoly ahhoz hogy szerelmes legyek. Sokszor féltem, hogy elveszítek valakit, aki fontos számomra.. és el is vesztettem a végén. De túlélem, és még most is élek. Már nem csak túlélem a hétköznapokat, hanem megélem azokat. Mert az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon..

2010. október 17., vasárnap

free hugs.

Október 15. - az ölelés világnapja .

Érdekes, hogy egy olyan kisvárosban is, mint Makó, találni olyan embereket, akik próbálnak néha valami színt vinni a hétköznapi életükbe. Gondolok itt a nem hagyományos dolgokra, (amiket csak mi, Magyarországon nem szoktunk meg) mint például kiülni egy kis táblával az utcára, és 'ingyen' öleléseket osztogatni.
E hét pénteken nekem is volt egy ilyen élményem. Barátnőmmel sétáltam, hogy megigyunk egy epershake-et, és szembe jött velünk 4 srác egy hatalmas táblával, amin ez állt: "Ingyen ölelés !", ja meg még annyi, hogy: "szex 3500".. xD De ez nem lényeg :D Egyszerűen annyira imádom az ilyet.. mintha elutaztam volna máshova :D Öröm ilyen emberekkel megismerkedni. Mindegyikük kivétel nélkül olyan közvetlen és barátságos.
Ahhoz képest, hogy vannak olyanok akiket ismer az ember, már többször is beszélgettek, és amikor egy 'idegen' helyen találkoznak, társasággal van, nem tud köszönni. Egy annyi nem csúszik ki a száján h : Hello.
*Mad world, mad world..

Ki tudja, majd talán jövőre én is kiállok egy olyan kis táblával :D Mert ilyenkor mások napját is bearanyozhatod egy ilyen aprósággal, ahogy nekem is tették. ^^

2010. szeptember 4., szombat

bye bye summer.


Máris vége a nyárnak. Pedig még csak most kezdődött el. Hihetetlen, mennyire gyorsan telik az idő. Az ember nemis gondolná, amikor jól érzi magát.
De örülök , hogy elmondhatom, hogy fantasztikus nyaram volt. Nem olyan, mint amit vártam. Sokkal jobb. Kipihentem az iskola fáradalmait, nem hajtott senki, nem voltam stresszes, azt csináltam amit akartam. Meglátogattam a barátaimat, már akit tudtam.. Hát igen, a távolság miatt nem minden jön össze úgy, ahogy az ember tervezte. Utálok ilyen távol lenni a barátaimtól. De hát ez van. Az élet néha igazságtalan. :]
Sajnos újra bele kell rázódni a régi dolgokba. Ami elég nehéz lesz így két és fél hónap kihagyás után. De nemrég pont arról beszélgettünk, hogy most olyan, mintha egy hosszú hétvégére lettünk volna csak távol, mert szinte senki sem változott. Csak annyi különbséggel, hogy most nagyobbak lettünk, egyel fentebb kerültünk, és a lényeg, hogy már nem mi vagyunk a kicsik xD.
De a legfontosabb még mindig hátravan. Amit megbosszulunk, csak nem ugyanazokon. Hanem a kisebbeken :] Végre mi szivatunk ! Ujajj mi lesz itt.. Ráadásul a koleszba is lesz gólyaavató. Hát én kíváncsi leszek. Sok szerencsét !

Annyira hiányzik a nyár.. :/ Már megint kötöttségek. (Egyszer még megverem azt a nőt -__-)
De talán a holnap Zsével kicsit visszaemlékeztet a szép időkre. Jónak ígérkezik ;D

*Bocsánat, hogy ez a bejegyzés ennyire sablonosra sikerült. Mostanában nemsok időm van gondolkozni.

2010. augusztus 15., vasárnap

montenegro powaa.


Hát igen.. Nem mindenkinek adatik meg az, hogy a barátnője elhívja nyaralni a családjával, méghozzá Montenegroba. De nekem mégis ! ^^ Ezúton is kifejezem hálámat szeretett barátnőmnek, (most röviden) Zsének.
Egyszerűen imádtam ott lenni, a táj lenyűgöző, a tenger valami csodaszép. Amikor a parton a szél lágyan fújja a hajad és te a távolba meredsz, amikor a hullám a magasba emel, amikor sétálsz és a boldogabbnál boldogabb embereket figyeled, felejthetetlen élmény. Mondjuk az sem rossz, amikor már a 2. liter sós vizet nyeled, és már marja a szád, vagy hiába próbálnál belemenni a vízbe, nem tudsz, mert a hullám jól seggre ültet, és kimos a partra.. De mindez semmi, amikor meglátod a hatalmas (!) hegyeket, és tátva marad a szád hogy: Úúú, de gyönyörű. Egy alföldinek (mint nekem..) az ilyen ritkaság. Ezért meg kell becsülni mindazt, amit az élet nyújt neked, hiszen ki tudja mi vár holnap ! (lásd: idézet legalul)
Hihetetlen, hogy mennyire kevés magyar van ott.. Alig találkoztunk egy-kettővel. Igaz a szálláson volt két pár, dehát mindegyiük elmúlt már 40 az biztos.. Mi meg nemegészen olyan korosztályt kerestünk ;D Végülis egyik nap este magyarszót hallok az utcafelől. Szólok Zsének , hogy: Hé, azok lehet magyarok ! Erre Zsé kiordít hogy: Sziasztooook! Mire megfordultak, és örömükben majdhogynem táncot jártak, mert mint kiderült, mióta ottvannak egy magyarral sem találkoztak. Úgyhogy másnapra megbeszéltünk egy találkozót, és faszán elszórakoztunk. Így kell ismerkedni lányok, fiúk :DD Akármilyen hülyének is néznek, legalább te megpróbáltad, egyel több faszkalapot (tisztelet a kivételnek) ismertél meg, és ami a legfontosabb: tanultál belőle ;)

2010. július 26., hétfő

kis bilifejűű.


Én nem szeretem a gyerekeket. Egyszerűen nem tudok velük mit kezdeni. Például nem tudok velük beszélgetni. Miről? Amiről én akarnék, azt ők úgyse értik meg. Amiről meg ők akarnak beszélni, az meg engem már nem érdekel, kinőttem. Meg hogyan? Nem fogok lehajolni meg ott tutujgatni, de nemis olyan felnőttesen, mert az sem jó..
Viszont most a nyaralásunk során megismertem egy kisfiút (R). Egyből észrevettem, mert megragadott benne valami. Valami, amit nemtudok megmagyarázni. De olyannyira megfogott, hogy később már egész jó barátok lettünk. A kora ellenére olyan kis értelmes, és óvodás létére folyékonyan olvas, hibátlanul számol és ír. Komolyan mondom jobban el tudtam vele beszélgetni, mint néhány korombeli sráccal.
Minden nap, amikor lement a nap, és nem volt már meleg, de még hideg sem, anyummal mindig tollasoztunk a kertben. R ilyenkor mindig odajött játszani, vagyis inkább segíteni nekem. Elkapta a labdákat, ha leesett, és odahozta nekem. Egyszer, amikor odaadta a labdát, felnézett rám azokkal a gyönyörűszép barna szemekkel és azt mondta: "Olyan szép vagy." Ajj majd elolvadtam, olyan édes volt ^^. Átöleltem, aztán odarohant az apukájához azzal hogy: 'Apa, súgok valamit.' Erre mondta az apukája, hogy társaságban nem illik súgdolózni, és hogy akkor mondja hangosan. Még én is hallottam, hogy R azt mondja: "Azt hiszem én szerelmes vagyok a Dóriba." Hát nem aranyoos?^^
Végül odarohant hozzám: "Dóri, én szeretlek. És megígérem, hogyha nagy leszek, feleségül foglak venni."

2010. július 25., vasárnap

the fairy tale.


Azt mondják, hogy a tündéreket csak a gyerekek látják. Hát én igaz még nem vagyok felnőtt, de már ki is nőttem a gyerekkorból, mégis láttam egyet. Hogy az tényleg egy tündér volt vagy sem, nemtudom, mindenesetre én hiszek bennük. Hiszek abban, hogy mindenkihez tartozik egy, csak nem tud róla, vagy nem hisz benne. Megpróbáltam lerajzolni, de hogy mennyire sikerült jól , azt döntsd el te ;D


"Szomorú tündér volt, törött szárnyú angyal
Megmenthettük volna egy emberi hanggal...
Szomorú tündér volt, csipetnyi királylány,
De mi azt sem tudtuk, hogy köztünk járt."